Mindenki kerülhet kényelmetlen, meggondolatlanságból fakadó helyzetbe. Annyira vagyunk tökéletesek, mint amennyire nem. Ezzel nincs gond, de ebből eredően találkozunk vagy éppen belekerülhetünk olyan élethelyzetekbe, amelyben a sors rámutat hiányosságainkra és néha a logika, a megoldhatatlanságára. Na, az utóbbi rész, amellyel mi nem foglalkozunk! A lényeg, hogy nincs olyan slamasztika, amiből ne lehetne kimászni. A recept egyszerű: -Végy egy kis képzelőerőt és egy kis sikerérzést. A keletkezett vegyítményt helyezd tudatodba és mikor már megmutatkozik realitásodban tedd át emlékezetedbe. Ha eddig nem hittetek volna a csodákban és hitelességet adtok szavaimnak, akkor most fogtok. Ismételten bebizonyosodott, hogy a logikus elmét néha érdemes kihagyni életünk játékából…
Magyarországi hazalátogatásunk végetérte után megérkeztünk a reptérre 2 giga nagy bőrönddel és 3 kézipoggyásszal. Miközben azon elmélkedtem, hogy mit felejtettem még ki csomagolásnál, Kedvesem fejére lettem figyelmes. Piros volt és az erek sem voltak láthatatlanok. Gondoltam ő is hasonló dolgokon elmélkedik, mint én. Tévedtem. A repülőtéri dolgozók megállapították, hogy van egy kis túlsúlyunk, amiért legyünk szívesek fizetni 190.000 Ft-ot! Lássuk be, ezért a pénzért még egy barátunkat is megutaztathattuk volna oda–vissza és még egy szuvenír ülő Buddhára is tellett volna neki, amit hazavihetett volna a nagyinak. Mindent megoldó párom Shrek-macska tekintettel közelített a Lufthansa jegyeladó pultjához, bízva abban, hogy gyermekded tekintetét látva a pénztárosnő megsajnálja és egy ejnye-bejnyével elengedi a majd a közel 200.000 Ft-os bírságot. Én addig egy távolabbi ponton a csomagokra vigyáztam. Ha képregényfigura lettem volna, a fejem fölötti gondolatbuborékban jelent volna meg a ki tudja hány kilós imádott trappista sajt, meg a lyukacsos, a hajkütyük, a cipők (amiket valószínűleg Samuin soha nem fogok felvenni)… stb.. stb. Nem akartam semmit sem a reptéren árválkodni hagyni, beleértve a pénzt sem. Gondoltam, had ne legyen már úgy, ahogy mi azt nem szeretnénk! Ideje volt a „varázslásnak”. A helyzetet vizualizáltam, miközben ujjongunk az örömtől és láttam magunkat miközben szerencsésnek és elégedettnek érezzük magunkat. Minden egyes ilyen vizualizálásom után az Angyalok segítséget is kérem, ekkor is így tettem. Következő pillanatban áramszünet lett. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőseget mindaddig, míg szerelmem ugrándozva, széles mosollyal nem közeledett felém. Kiderült, hogy az áramkimaradás ellehetlenitette a légitársaság számára túlsúlyunk kiszámlázását, így fizetnünk sem kellett. Az fentiekben leirt vizualizációm képe az információ hallatán megelevenedett a fizikai valóságban. De itt még nem ért véget a sztori…
Bangkokban egy csomagátchekkolás még várt ránk és sejtettük, hogy az Air Asia dolgozói sem engednek át túlsúlyt egy mosolyért. Tudtam, a csodák nem egyszer történnek, hanem olyan sűrűn, amilyen sűrűséggel csak számítunk rá és hiszünk benne! Ismét lelki szemeim előtt látattam szerencsés helyzetünket és annak érzését. Közeledtünk a csomagfelvevő részleghez. Szemünkkel bőröndjeinket keresgéltük, de csak az egyiket pillantottuk meg és egy thai fiatalembert, akinek a kezében egy tábla volt, ráírva az én nevemmel. Szomorúan konstatálta, hogy poggyászom Frankfurtban maradt, viszont ígérik másnap egy taxi fogja kiszállítani házunkhoz. Fájdalomdíjként 3000 BHT-ot, avagy 21.000 Ft-ot nyújtott át. Utólag visszagondolva, szerintem biztos nem értette miért is mosolygok. Boldog voltam, mert ismételten megtörtént a csoda. Csak egy bőröndöt kellett feltetetnünk a Samuira induló járatra és így a maximálisan megengedett súlyt sem léptük át.
Történetemmel nem arra szeretnélek buzdítani, hogy hibákat hibákra halmozz, aztán majd úgyis szerencsésen megúszod! Egyetlen mondandója történetemnek, hogy ha teremtesz, ne foglalkozz a hogyanokkal és a mikéntekkel. Ha belekerülsz egy hátrányos helyzetbe, szörnyülködés helyet használd azt az óriási teremtőerőt, ami benned lakozik.
U.i.: Ha valamelyikőtök létrehozna egy „Hogyan csomagoljunk okosan” tanfolyamot, szóljon nekem, mert beiratkoznék!
